Elöljáróban leszögezném, hogy a jog nem a tipikus “tetszik, nem tetszik” játék. Az pontosan azt jelenti, ami oda van írva, lényegtelen, hogy az egyén mit SZERETNE oda látni.
A szocializmus végén az országgyűlés módosította az addigi alkotmányt (ami visszavezethetően érvényes jogra épült; egy megszállás nem változtatja meg egy állam rendjét).

Ez 1989-ben történt, mint tudjuk.
Két rendkívül fontos paragrafus került bele ebbe a módosításba. Az első:

“Általános Rendelkezések, 2.§ (2) A Magyar Köztársaságban MINDEN HATALOM A NÉPÉ, amely a népszuverenitást (néphatalmat – a MINDEN hatalmat) választott képviselői útján, VALAMINT közvetlenül gyakorolja.”

Ez a következőt jelenti:

Az országgyűlés minden hatalmát (amivel addig jog szerint bírt) a népre ruházta (A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé). Az Alkotmány külön fejezetben taglalja az Országgyűlésnek a népszuverenitásból fakadó jogait, tehát hogy mit tehet és milyen kérdésekben dönthet (…amely a népszuverenitást választott képviselői útján). Minden más kérdésben a népé az utolsó szó, illetve kizárólag a népnek van joga gyakorolni (valamint közvetlenül gyakorolja).

A másik paragrafus épp a fentebb említett, az Országgyűlés jogáról szóló fejezetben van.

“Az Országgyűlés, 19.§ (3) E jogkörében az Országgyűlés
a) megalkotja a Magyar Köztársaság Alkotmányát;”

Ez pedig azt jelenti, hogy az Országgyűlés CSAK a Magyar Köztársaság Alkotmányát alkothatja meg.

Ennek két következménye van.

1. Mivel az Országgyűlés CSAK a Magyar Köztársaság Alkotmányát alkothatja meg, nem volt jogosultsága a Magyarország Alaptörvénye nevű iromány megírásához (a jogban csak azt alkothatja meg, ami oda van írva – jelesül a Magyar Köztársaság Alkotmányát. Ha az a címe, akkor az a címe).

2. Érdemes azt is megjegyezni, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmányát már megalkották 1989-ben – így aztán az a helyzet, hogy az Országgyűlésnek kizárólag ennek MÓDOSÍTÁSÁRA terjednek ki a jogkörei.

Ha most fordulunk egyet, és szemügyre vesszük a diktatúra jogát, láthatóvá válik, hogy tudtukon kívül saját maguk is réseket hagytak a pajzsukon.

“Magyarország Alaptörvénye, Nemzeti Hitvallás:
Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, mert egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk érvénytelenségét.”

Értem én. Csak azt nem értem, akkor a Záró rendelkezések miért tartalmazza ezt:

“2. Ezt az Alaptörvényt az Országgyűlés az 1949. évi XX. törvény 19. § (3) bekezdés a) pontja és 24. § (3) bekezdése alapján fogadja el.”
Saját maguk tekintik érvénytelennek az Alkotmányt, de arra hivatkoznak, amikor megalkotják az Alaptörvényt?

A Magyarország nevű megszálló állam megnyirbálta a polgárok jogait is. Ez a B) cikk (3) és (4) bekezdésében érhető tetten:

“(3) A közhatalom forrása a nép.
(4) A nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja.”

A KÖZhatalom már nem MINDEN hatalom. Ezzel a lépéssel az Országgyűlés kisajátította a kizárólagos hatalmat, így mindent megtehet, földeket vehet el, családokat tehet utcára, megtagadhatja a nyugdíjak kiadásait, és az alapvető emberi jogokat (ahogy azt újabban teszi is).
A negyedik bekezdésben már nincs is benne, hogy minden hatalom a népé, csak az, hogy a hatalom gyakorlója csak az Országgyűlés és KIVÉTELESEN (tehát ha az Országgyűlés megengedi –> lásd népszavazási kísérletek, botrányok) a nép.

Magyarország Alaptörvényének Átmeneti Rendelkezéseinek 5. pontja pedig minden kétséget kizáróan bizonyítja a megszálló állam diktatórikus jellegét, a magyar jogtól való elszakadást (amikor az Alkotmánybíróság megsemmisítette az átmeneti rendelkezések bizonyos pontjait, a Fidesz eldöntötte: hogy a továbbiakban ez ne fordulhasson elő újra, a maradékot beemeli az Alaptörvénybe, és ezen a ponton, gyaníthatóan az EGYSÉGfront és Alkotmányos Ellenállás érvelése okán kihagyták, de ettől még bizonyíthatóan benne volt).

“5. A kommunista diktatúra alatt elkövetett, a rendszer kiépítését és fenntartását célzó bűncselekmények üldözése nem volt lehetséges, amely lehetőség – a jogfolytonosságot megszakító alkotmányos fordulat híján – az első szabad választás után sem nyílt meg. Elmaradt a diktatúra vezetőinek felelősségre vonása, nemcsak jogi, de erkölcsi értelemben is. Az Alaptörvény hatálybalépésével lehetőség nyílik az igazság érvényesítésére.”

A legfontosabb kifejezés: A JOGFOLYTONOSSÁGOT MEGSZAKÍTÓ ALKOTMÁNYOS FORDULAT. A jogfolytonos magyar államtól való elszakadás, egy új állam létrehozása (amihez csak a népnek van joga). Az utolsó mondat (Az Alaptörvény hatálybalépésével lehetőség nyílik az igazság érvényesítésére) pedig megerősíti a jogfolytonosság megszakítását (bár a kommunizmus mai fideszes patkányait még mindig nem vonták felelősségre).

A végére még egy kis érdekesség.

1989-ben több ponton módosították az alkotmányt, például a preambulumot (bevezetőt), amelyben az áll:

“… az Országgyűlés – hazánk új Alkotmányának elfogadásáig – Magyarország Alkotmányának szövegét a következők szerint állapítja meg:”

Ez a következőket jelenti:

Az Országgyűlés által a Magyar Népköztársaság Alkotmányának módosításával megalkotott Magyar Köztársaság Alkotmánya 1989. október 23-tól Magyarország ideiglenes Alkotmányává válik, egyben a 77.§ (1) bekezdése alapján az ezer éve jogfolytonos magyar állam alaptörvénye is.

Hazánk új Alkotmányának megalkotásáig.

Amit viszont a 2.§ (2) bekezdése alapján csak a nép, a magyar állam állampolgárainak közössége alkothat meg.

Tehát a Magyar Köztársaság Alkotmányát egyetlen módon lehet hatályon kívül helyezni: az 1949. évi XX. törvény, a magyar állam ideiglenes alkotmánya és alaptörvénye alapján. A magyar nép által megalkotott Magyarország Alkotmánya nevű, legalább ideiglenes alkotmánnyal. Sehogy másképp.

És amíg ez nincs, addig a Magyar Köztársaság Alkotmánya hatályban van, és az a magyar állam alaptörvénye.

Ennek ellenére a képviselők 2011. december 30-án alkotmányellenesen törvényt alkottak az alkotmány hatályon kívül helyezéséről. Azaz kísérletet tettek az ezer éve jogfolytonos magyar állam megszüntetésére, hogy a helyére a saját diktatúrájukat tehessék.

De mivel ez egy alkotmányellenes, egyben érvénytelen törvény is, így joghatása nincs, az ideiglenes alkotmány – így a magyar állam is – hatályban maradt. Ezért a diktatúra érvénytelen alaptörvényének 2012. január 1-jén való hatályba léptetése a Magyarország nevű diktatúrát csak jogilag érvénytelen, NEM MAGYAR ÁLLAMKÉNT tudta létre hozni.

Mi jelen helyzetben szerencsére élhetünk a magyar állam jogával, sőt élnünk kell vele, nem kényszerülünk arra, hogy elfogadjuk az érvénytelen Alaptörvényt és az abból fakadó jogot. Az Alkotmány 2.§ (3) bekezdése értelmében ugyanis:

“Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg KIZÁRÓLAGOS BIRTOKLÁSÁRA. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki JOGOSULT és egyben KÖTELES fellépni.”