GYIK

Geri Tibor

2011.10.17

A hónap elején levelet juttattam el jogi egyetemek alkotmányjogi tanszékeinek, alapítványoknak, intézeteknek és ismert alkotmányjogászoknak. Vitát kezdeményeztem Orbán alaptörvényéről, és vitaindítónak kérdéseket tettem fel és állításokat fogalmaztam meg. Álláspontom szerint a Magyarország Alaptörvénye nevű törvény alkotmánynak érvénytelen, törvénynek alkotmányellenes.

Azt kértem, hogy válaszoljanak a kérdéseimre, és az állításaimat vagy cáfolják meg, vagy erősítsék meg. A felkért szakemberek egy kivételével mind tisztességesen válaszoltak, viszont sem a tanszékek, sem az intézmények nem válaszoltak. Talán nem elég szépen kértem. Talán méltóságon alulinak érezték, hogy egy nevenincs senki állításaival és kezdeményezésével foglalkozzanak. Mondjuk annyit az illem legalább megkövetelt volna, hogy a titkárnővel iratnak egy választ, hogy köszönjük, nem kívánunk részt venni a vitában. Jobb esetben egy tanársegéd ujjgyakorlatként nekiállhatott volna „megkísérelni” válaszolni. Azt nem írom, hogy megcáfolni, mert aki majd elolvassa a kérdéseimet, annak ki fog derülni, hogy bár látszatra sutának és populárisnak látszanak - és az is látszik, hogy nem jogász írta őket - de a kérdésekre válaszolni és az állításokat megcáfolni nem is olyan egyszerű.

Azokat még megértem, akiknek a véleménye megegyezik az enyémmel, és a kormánytól való egzisztenciális félelmükben nem mernek nyilvánosan kiállni a véleményem mellett, de nem is kezdtek neki megcáfolni. Az ő tartózkodásukat igennek veszem.

Azokat viszont nem értem, akik egyetértenek Orbán alaptörvényével, és igazuk teljes tudatában nem érvek garmadájával söpörték el a kérdéseimet és az állításaimat. És itt különösen a kormányt támogató két egyházi egyetem tanszékeire gondolok, akiknek a tanári karában ott ülnek az Alaptörvény készítői is. Vagy ők is rangon alulinak érezték azt, hogy megcáfolják az állításaimat? Nagy hiba, mert ezekkel az állításokkal egyszer a készítőknek is szembe kell majd nézni, amikor el kell számoljanak a lelkiismeretükkel, hogy mit alkottak. Mert azt változatlanul állítom, hogy a Magyarország Alaptörvénye nevű törvény megalkotása a magyar történelem legaljasabb politikai bűncselekménye. Mert nem csak a 800 éves alkotmányos jogfejlődést, nem csak a hatályos alkotmányt hagyta figyelmen kívül, hanem az egyetemes emberi jogok alapját jelentő népszuverenitás elvét, azt, hogy „minden hatalom a népé”, azt is figyelmen kívül hagyta. Ez egyszerűen nem szerepel Magyarország Alaptörvényében. Meg sok más emberi jog se…

A kezdeményezésem megtételekor azt hittem, hogy a válaszoktól teszem függővé további tevékenységem. De én közben döntöttem, úgyhogy ez a vita nem nekem lett volna segítség, hanem a kormánynak, a képviselőknek, az elvakult híveknek, meg a sok tanácstalannak, akik nem értik, mi zajlik ebben az országban, de a következmények árát a politikusok velük fogják megfizettetni. Vagyis az országnak lett volna szüksége erre a vitára, az alkotmányos helyzet tisztázására. Hogy a változást akaró nép, és az alkotmány és a néphatalom megvédésére létrehozott és arra esküt tevő fegyveres szervek is pontosan lássák, hogy mi az alkotmányos helyzet, és ki akarja azt megváltoztatni, kivel szemben kell megvédeni az alkotmányos rendet. És mivel nem cáfoltak meg – pedig lehetőségük lett volna rá - innen kezdve nyugodtan merem mondani, az állításomat.

Orbán alkotmányellenesen, a hazai történeti jogfejlődéssel, a nemzetközi alkotmányos normákkal és a hatályos alkotmánnyal is ellentétesen, meg akarja változtatni a magyar állam alkotmányos rendjét. Ebben a helyzetben nem csak a fegyveres szerveknek kötelességük megvédeni az alkotmányos rendet, hanem a NÉP- nek is kötelessége fellépni az alkotmányos rend védelmében, mert ez az alkotmányos rend megváltoztatása egyben a hatalom kizárólagos birtoklásának megszerzésére és megszilárdítására is irányul. És ez nem csak alkotmányellenes, de még Magyarország Alaptörvénye szerint is jogellenes.

És azt, hogy ebből a helyzetből szerintem mi lehet a kiút, azt rövidesen nyilvánosságra hozom.

És a kísérő leveleket nem hozom nyilvánosságra, de a kérdéseimet és az állításaimat igen, hogy jobban látható legyen, hogy mire nem reagáltak az alkotmányjogi tanszékek.Sajnos mellékletként nem tudom csatolni, ezért ide alulra beillesztem.....

Kérdések és állítások

1. Kérdések:

1.1.     A Magyar Köztársaság hatályos alkotmánya (1949. évi XX. törvény ) melyik pontja (szakasza) tartalmazza, hogy az alkotmány hatálya 2011. december 31-én megszűnik, illetve van-e a hatályos alkotmányban olyan szakasz (§), mely az alkotmány hatályának megszűnéséről szól, vagy a képviselőknek arról a jogáról, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmányát egy más nevű alkotmány megalkotásával megszüntethetik, hatályon kívül helyezhetik?

1.2.     Benne van-e a Magyarország Alaptörvénye nevű törvényben, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánya 2011. december 31-én megszűnik, és 2012. január 01-én a Magyarország Alaptörvénye nevű törvény lép a helyére, és helyette az lesz az új alkotmány?

1.3.     Benne van-e a Magyarország Alaptörvénye nevű törvényben, hogy a Magyar Köztársaság nevű állam – a nemzetközi jog jogalanya - megszűnik, és jogutódja a Magyarország nevű állam lesz?

1.4.     Az alaptörvény azt tartalmazza, hogy az alkotmányozó hatalom az Országgyűlés. Miközben eddig minden alkotmányjog tankönyv azt tanítja, hogy alkotmányozó hatalma az Istennek, és a népszuverenitás elve alapján a népnek van. Ki (az Isten vagy a nép) és mikor ruházta föl a képviselőket „korlátlan” alkotmányozó hatalommal? És ha se az Isten, se a nép nem tette ezt, akkor a képviselők magukat felruházhatják-e ilyen joggal???

1.5.     Az Önök által tanított jogelvek és a hatályos jog alapján, hatályba nem lépett (alap)törvény keletkeztet-e jogot, állapíthat-e meg jogalkotási kötelezettséget vagy adhat-e felhatalmazást bárkinek bármilyen másik törvény vagy jogszabály megalkotására? Ha nem, akkor érvényesek-e a hatályba még nem lépett alaptörvény, nem létező felhatalmazása alapján megalkotott sarkalatos törvények?  (2011. évi C. törvény a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról*   Az Országgyűlés ……..  az Alaptörvény végrehajtására, az Alaptörvény VII. cikk (3) bekezdése alapján, a következõ törvényt alkotja:

  http://www.kozlonyok.hu/nkonline/MKPDF/hiteles/MK11085.pdf )

Állítás: A Magyarország Alaptörvénye nevű törvény nem új alkotmány. Alkotmánynak érvénytelen, törvénynek alkotmányellenes, ráadásul önmaga cáfolja, hogy új alkotmány lenne.

Az érvénytelenség indokolása:

Általános indokolás: Érvénytelen az a jogszabály, amelyiket nem az arra jogosult szerv vagy személy alkotta meg, illetve ha nem úgy alkotják meg, ahogy azt az általános jogelvek szerint vagy a jogalkotási törvény előírásai szerint előírták.

Az érvénytelenség részletes indokolása:

1. Nem az készítette, akinek kellett volna.

Két alkotmányozó hatalom van, akinek a hatalma önmagától van és nem mástól származtatott, Isten és a nép. Mivel Mózes és Jézus óta senki nincs közvetlen beszélő viszonyban Istennel (Mohamed?), ezért alkotmányozó hatalom csak a nép lehet. Magyarországon alkotmányt két módon lehet készíteni. Vagy a népszuverenitás elve alapján, vagy a hatályos alkotmány előírásai alapján.

A hatályos alkotmány előírásai szerint minden hatalom a népé – azaz a hatályos alkotmány tartalmazza és alkalmazza a népszuverenitás elvét - így hazánkban a korlátlan alkotmányozó hatalom a nép. Tehát a nép olyan nevű és olyan tartalmú alkotmányt alkothat, amilyent akar. A képviselők alkotmányozó hatalma viszont korlátozott, az alkotmány előírásaihoz kötött. A hatályos alkotmány a képviselők alkotmányozó jogát arra szűkíti, hogy csak és kizárólag a Magyar Köztársaság Alkotmányát alkothatják meg, illetve csak azt módosíthatják - de csak módosíthatják, és semmi mást nem csinálhatnak vele - de ezt is csak 2/3-os többséggel. (Alk. 19. §. (3) bek. a, pontja és 24. §. (3) bek. ) Tehát a képviselők se meg nem szüntethetik az alkotmányt, se más nevű alkotmányt nem alkothatnak.

A fentiekre tekintettel megállapíthatjuk, hogy a Magyarország Alaptörvénye nevű törvény ezen feltételek egyikének se felel meg. Legnagyobb hibája, hogy ha ez lenne a neve az új alkotmánynak, akkor azt a népszuverenitás elve alapján kellett volna megalkotni. De nem a népszuverenitás elve alapján készítették, se a politikai ellenzék, se a jogász szakma, se a nép – közvetve társadalmi és civil szervezeteken keresztül, illetve – közvetlenül, egy népszavazással, nem vett részt a megalkotásában.

2.  Nem úgy készítették, ahogy az elő van írva.

Az alkotmányozás megkezdése teljesen törvényes és alkotmányos volt. Az Országgyűlés képviselői többségének joga volt alkotmányozásba kezdeni, ami vagy az alkotmány előírása szerinti, vagy egy népszuverenitás szerinti alkotmányozáshoz és alkotmányhoz vezetett volna. De ez a kezdeményezés menet közben megváltozott. Kezdődött azzal, hogy kivették (hatálytalannak minősítették) azt a 4/5-ös szabályt az alkotmányból (24.§. korábbi (5) bek.) ami a 2/3-os többség korlátlan hatalmát volt hivatva korlátozni. Ezek után az Alkotmány-előkészítő eseti bizottságot nem paritásos, hanem parlamenti mandátum arányosan állították fel, és olyan ügyrendet állapítottak meg, amelyik biztosította a 2/3 korlátlan hatalmát. Ezzel az ügyrendi hatalommal már az első ülésen éltek is.

Ezek után nem volt meglepő, hogy az ellenzék kivonult az alkotmányozás folyamatából, mikor nyilvánvalóvá vált, hogy a többség nem konszenzusos alkotmányt akar készíteni, hanem csak a saját értékrendjét akarja rákényszeríteni először a törvényhozásra, majd a társadalomra. Ennek megfelelően készült el az eseti bizottság OGY határozat tervezete első változata. A bizottság már itt elkövetett két alkotmányellenes „hibát”. A tervezetnek az volt a neve, hogy Magyarország Alkotmányának szabályozási elvei, miközben ebben a formában, hogy az alkotmányozás nem a népszuverenitás, hanem az alkotmány előírásai szerint történt, Magyarország helyett csak a Magyar Köztársaságot írhatták, használhatták volna. És elkövettek egy másik nagyon durva és nagyon alávaló, alattomos „hibát”. Az Országgyűlést korlátlan alkotmányozó hatalommal ruházták fel, de ekkor még meghagyták a népszuverenitás elvét, mintha ebben az alkotmányban a nép hatalmazta volna fel a képviselőket alkotmányozásra. Vagyis pont ugyanazt a technikát és módszert alkalmazták, amit a 49-es alkotmányt készítők. Beletették a tervezetbe a népszuverenitás elvét, de magukra nem alkalmazták. A dolog szépséghibája, hogy Rákosiék nem tekintették magukra nézve kötelezőnek a történeti alkotmányt, míg Orbánék 1990 májusától elismerik a 89-es alkotmányt alkotmánynak, tehát kötve vannak az alkotmány előírásaihoz. (Ha nem tennék, saját képviselőségük tényét és ebből fakadó jogaikat kérdőjeleznék meg). A hatályos alkotmány viszont csak korlátozott hatalmat ad a képviselőnek, és a Nemo plus juris elve alapján önmaguknak nem is adhatnak olyan jogot, amivel ők maguk nem, csak a nép rendelkezik. Az Országgyűlésnek korlátlan alkotmányozó hatalmat csak a nép adhat, egy népszuverenitáson alapuló alkotmányban. De bolond lenne a nép, ha ezután megtenné. Hiszen nyilvánvalóvá vált, hogy a politikusok visszaéltek még a korlátozott hatalmukkal is, miután hatalmukat alkotmányellenesen arra használják, hogy korlátozzák a népszuverenitás elvét, a nép hatalmát, a nép alkotmányozó jogát.

Ebben a folyamatban a legérdekesebb mozzanat az volt, amikor a hatalomról lehullt az álarc, és még ezt a határozat tervezetet is elvetették, amiben legalább egy másik pártfrakció is részt vett, és megteremtették a saját pártszövetségük alkotmány tervezetének a benyújtását. Ebben megismétlik az eseti bizottság alkotmányellenes lépéseit (Magyarország, OGY korlátlan alkotmányozó hatalma) illetve visszateszik azt a jobbikos, alkotmányellenes címet, amit korábban leszavaztak (az új alkotmány neve alaptörvény legyen). Művükre a koronát azzal teszik fel, amikor a tervezetben szereplő Alapvetés, B.cikk, (3) bekezdésben a hatalom forrásának megjelölt nép hatalmát a közhatalomra szűkítik, kivéve így belőle az alkotmányozó hatalmat.

Az érvénytelenség indoklásának összegzése:

Magyarország Alaptörvénye azért érvénytelen alkotmánynak, mert nem az alkotta meg, akinek kellett volna. Nem a nép alkotta a népszuverenitás alapján, illetve akik megalkothattak volna egy alkotmányt (a Magyar Köztársaság Országgyűlésének a képviselői a Magyar Köztársaság – új – Alkotmányát 2/3-os többséggel) azok nem azt, nem úgy - nem olyan formában és nem olyan eljárásban - alkották meg az új alkotmányt, ahogy az alkotmány és az alkotmányos jogelvek azt előírják.

Az alkotmány-ellenesség indokolása:

1. A Magyar Köztársaság Alkotmánya 77. § (1) bek. tartalmazza, hogy „Az Alkotmány a Magyar Köztársaság alaptörvénye.”   Mivel Magyarország Alaptörvénye a fentebb bizonyítottak alapján nem lehet olyan új alkotmány, mely a Magyar Köztársaság Alkotmánya helyére lépne, ezért a hatályos alkotmány hatályban marad, azzal az előírásával együtt, hogy az Alkotmány az egyben alaptörvény is, a jogrend alapja. Ezért a Magyarország Alaptörvénye nevű törvény csak úgy lehetett volna alkotmányos előírásoknak megfelelő törvény, ha vele együtt módosítják a hatályos alkotmányt, vagy készítenek egy másik – Magyar Köztársaság Alkotmánya nevű – alkotmányt, mely nem tartalmazza, hogy az alkotmány egyben alaptörvény is. Ez történhetett volna úgy, hogy olyan alkotmányt alkotnak (a hatályost úgy módosítják) hogy akár a történeti alkotmánytól kezdve a hatályos alkotmányon át az Alaptörvény Nemzeti Hitvallásáig mindent beleírnak. Ebben az esetben az Alapvetés, a Szabadság és Felelősség fejezet alkotmányos alapelvei és az Állam nevű fejezet alkothatta volna az állam alkotmányából, alkotmányos elveiből következő, a jogrendszer alapját jelentő alaptörvényét. És a sarkalatos törvények szóltak volna az alkotmányos alapelvek illetve az alaptörvény intézményeinek és azok működésének részletes szabályairól. De nem ez történt, így viszont ebben a formában az alaptörvény egyben és majd minden pontjában, részleteiben is alkotmányellenes.
2. Magyarország Alaptörvénye legnagyobb hibája, hogy nem felel meg a tisztességes és jóhiszemű joggyakorlás elvének. Az egész törvényen érezhető a manőverezés, a ködösítés, a kétértelműség és a bizonytalanság szándékos fenntartása. Nem egyértelmű a törvény neve, nem egyértelmű, hogy ki és milyen jogi fölhatalmazás alapján alkotta meg, nem egyértelműek a használt fogalmainak tartalmai, ezért alkalmat adnak nem csak a félreértésre, de a félre magyarázásra is. Nem egyértelmű, hogy hol húzódnak a hazának megnevezett Magyarország határai, nem egyértelmű, hogy kik a lakói. Nem egyértelmű, hogy a készítők magukról, a saját hitvallásukról, a saját értékrendszerükről beszélnek nemzeti hitvallás cím alatt az alaptörvényben, vagy a nemzet (melyik nemzet, a politika, a jogi vagy a kulturális nemzet?) hitvallásáról.  Miközben elismerik a hatályos alkotmányt az alkotmányos rend (írott) alapjának, aközben magukra nézve nem tekintik kötelezőnek az alkotmány előírásait, kivonják magukat az alkotmány előírásainak hatálya alól. Erre legjobb példa, hogy a törvényt elfogadó képviselők magukat tekintik az alkotmányozó hatalomnak, de első intézkedésükkel még saját magukat is megfosztják ettől az alkotmányozó jogtól. Ugyanis ez a törvény, ha alkotmány helyett Alaptörvényként hatályba lépne, és minden úgy lenne alkotmányos és jogszerű, ahogy a készítői állítják, akkor onnan kezdve az Alaptörvény 1. cikk (2) bek. a) pontja alapján senkinek nem lenne joga többet Magyarországon Alkotmányt készíteni! (Ha csak nem ugyanolyan törvényellenes módon, ahogy a Fidesz alkotmány helyett alaptörvényt készített.)

Magyarország Alaptörvénye nevű törvény önmaga cáfolja, hogy új alkotmány volna:

A törvény maga mondja ki saját magáról, hogy nem alkotmány, mert alkotmányként a Nemzeti Hitvallás két alkotmányt is megnevez hatályos alkotmánynak!  Egyrészt a történeti alkotmányt. („Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait …, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát ….. Nem ismerjük el történeti alkotmányunk …… felfüggesztését.) Másrészt a hatályos alkotmányt! („Hazánk …… állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az elsõ szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk. Ezt a napot tekintjük hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetének”.) Ugyanis ha az Alaptörvény szerint 1990. május másodikától számítják hazánk (új) alkotmányos rendje kezdetét, akkor ezen a napon az 1949.évi XX. törvény 1989-ben módosított változata, azaz a jelenleg is hatályos alkotmány volt hatályban. Ezzel a mondattal a készítők ennek az alkotmánynak az érvényességét és a hatályosságát is elfogadták. Legalább ettől a naptól, függetlenül attól, hogy egy mondattal korábban maguk kérdőjelezték meg az érvényességét. És érdekes módon nem a készítés körülményei miatt, hanem a következményei miatt. („ Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, mert egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk érvénytelenségét.) Itt megint a törvény nem egyértelmű megfogalmazását érhetjük tetten, mert pl nyitva hagyja az előbb érintett lehetőségként ugyanezen törvény 89-es jogállami változatának érvényességét.

1. Ha viszont az Alaptörvény szerint két alkotmány is hatályban van, akkor az az alaptörvény, mely így nem lehet 3. alkotmány és amúgy sem helyezi hatályon kívül egyik – általa hatályosnak tekintett – alkotmányt se, (mert nincs is hozzá joga) az nem új alkotmány.

1. Paczolay Péter  - az elnök, akinek az alkotmánybírósága megmondja, hogy mi a jog – AB elnökké újjáválasztása meghallgatásán azt nyilatkozta:

„….jogilag az alaptörvény legitimitását a zárószabály adja meg, amely utal arra, hogy milyen hatályos szabályok szerint kellett elfogadni.”

 A Magyarország Alaptörvénye nevű törvény záró rendelkezései a következőket tartalmazzák:

„Ezt az Alaptörvényt az Országgyűlés az 1949. évi XX. törvény 19. § (3) bekezdés a) pontja és 24. § (3) bekezdése alapján fogadja el.”

Az alaptörvény által hivatkozott hatályos alkotmány idézett pontjai a következőket tartalmazzák:

19. §

(3) E jogkörében az Országgyűlés

a) megalkotja a Magyar Köztársaság Alkotmányát;

 

24.§

(3) Az Alkotmány megváltoztatásához, valamint az Alkotmányban meghatározott egyes döntések meghozatalához az országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazata szükséges.

Nézzük meg, hogy a hivatkozott alaptörvény idézett mondata a hatályos alkotmány pontjaihoz kapcsolódóan mit jelentenek, és az alaptörvény legitimitását illetően mi következik belőle Paczolay Péter szerint. (Hiszen ez adná az alaptörvény legitimitását, ha azt az a pont alapján és úgy alkották volna meg, amire hivatkoznak.)

Valótlan az az állítás, amit az alaptörvény utolsó mondatába írtak a képviselők, hogy nekik „alkotmányozó hatalmuk” lenne. A képviselőknek csak korlátozott, az alkotmány előírásaihoz kötött alkotmányozó joga van.

A Magyar Köztársaság Országgyűlésének képviselői az általuk hivatkozott 1949. évi XX. törvény (a hatályos alkotmány) 19.§ (3) bek. a.) pontja alapján CSAK a Magyar Köztársaság Alkotmányát alkothatják meg!!! Semmi mást!!!!

Hatalmuk arra korlátozódik, hogy csak és kizárólagosan a Magyar Köztársaság Alkotmányát alkothatják meg.  (Hogy Földvári professzort idézzem: „az van odaírva az alkotmányba”) Mert ha más volna odaírva – mondjuk az, hogy „megalkotja az alkotmányt” vagy „megalkotja az ország (Magyarország) alkotmányát” (netán alaptörvényét) - akkor mást is tehetnének a képviselők. De erre a pontra hivatkozva csak ezt tehetik. A Magyar Köztársaság Országgyűlésének képviselői csak a Magyar Köztársaság Alkotmányát alkothatják meg!!! Mert a rendszerváltók az alkotmány teljes átdolgozásával és ezzel a szakasszal nem csak a „kommunista diktatúra” képviselőinek kezeit kötötték meg (a rendszerváltók nem mertek nekik „általános” alkotmányozó jogot adni, nehogy véletlenül más alkotmányt is megszavazhassanak az országgyűlés föloszlatásáig) hanem minden utánuk jövő képviselő kezét is megkötötték. Mert a hatályos alkotmány szerint a Magyar Köztársaság Alkotmányát megszüntetni, hatályon kívül helyezni csak az általános jogelvek szerint lehet, és csak egy nép alkotta, új alkotmánnyal. Mert „általános” alkotmányozó joggal a hatályos alkotmány szerint csak a nép rendelkezik („2.§ (2) …minden hatalom a népé” / ha „minden hatalom”, akkor az alkotmányozó hatalom is a népé/ )!!!

Tehát erre a pontra hivatkozva vagy nem lehet az (új) alkotmány neve Magyarország Alaptörvénye, vagy ha az a neve, (egyébként az) akkor nem ezen idézett szakasz szerint alkották meg. Mivel ez a neve, tehát az alaptörvényt nem az alkotmány ezen hivatkozott szakasza alapján alkották meg, tehát az alaptörvény nem alkotmány. Mert alkotmányt a képviselők csak ezen szabály alapján alkothatnak. Így az alaptörvény csak egy törvény. Egy hibás, rossz felhatalmazásra hivatkozva, rosszul megalkotott, alkotmányellenes törvény. Tehát nem csak a neve nem alkotmány, hanem a készítésének hivatkozása is hibás, ezért se tekinthető alkotmánynak.

Ha a másik hivatkozott pontot nézzük, (24.§ (3) bek.) akkor még egyszerűbb ez a helyzet. Ennek a pontnak csak a második része – a 2/3-os szabály – vonatkozhat a Magyarország Alaptörvénye nevű törvény megalkotására. Mert ha az első fele vonatkozna (az Alkotmány megváltoztatása) azt a jogban törvény módosításnak hívják, és ebben az esetben formai követelményhez van kötve. Vagy a nevében tartalmazza a tárgyát, és akkor az alkotmányt megváltoztató törvény valahogy úgy kezdődik, mint minden eddigi alkotmány-módosítás: ……évi. …..számú törvény az 1949. évi XX. törvény A Magyar Köztársaság Alkotmánya módosításáról. Vagy a törvényben kell utalni arra, hogy a megalkotott jogszabály melyik másik jogszabály mely része vagy annak egésze helyett alkották, és ezzel mely törvényt vagy annak melyik részét helyezi hatályon kívül. E két feltétel közül az alaptörvény egyiknek se felel meg.  Nem szól az alkotmány megváltoztatásáról!!! Se a címében (nevében), se érvényesen a tartalmában.

Fentiekre tekintettel kimondhatjuk, hogy a Magyarország Alaptörvénye nevű törvény nem alkotmány (főleg nem a Magyar Köztársaság új alkotmánya). És mivel sem nevében, sem formájában, sem tartalmában nem felel meg a záró rendelkezések közt saját magára meghatározott alkotmányos szabályok szerinti megalkotásnak, Paczolay Péter fenti mondata alapján kimondhatjuk: Magyarország Alaptörvénye nem tekinthető legitim alkotmánynak!!! Mert a törvény a saját magával szemben támasztott legitimációs elveknek se felel meg.